Leírás
Mi az újdonság? Minden. Akik ismerik e könyv korábbi kiadását úgy fogják találni, hogy minden megváltozott. Miközben kísérleteztünk és tanítottuk a kooperatív tanulást alkalmazó tanárokat – magunk is rengeteget tanultunk. Könyvünket teljesen át kellett alakítanunk. – (Spencer Kagan)
A kooperatív tanulás hatékonyságáról ma már nem kell meggyőzni a pedagógusokat, hiszen a gyakorlat igazolta eredményességét. A hagyományosan tanárközpontú, a még zömében frontális módszert alkalmazó hazai oktatás a kooperatív technikák használata során egyre inkább a gyermek igényeihez igazodó oktatás irányába mozdul el. Korábban nehezen megoldható társashelyzetek, problémák a kooperatív módszerek alkalmazásával „maguktól” oldódnak, a csapatmunkán alapuló oktatás a diákok teljesítményét megnöveli, motivál. A „kooperatív” osztályok tanulói többet tanulnak, aktívabban vesznek részt a munkában, jobban élvezik az iskolát. A tehetséges tanulók szárnyalhatnak, a tanulási nehézségekkel küzdők fokozatosan magabiztosakká, eredményesekké válhatnak, megtanulnak tanulni – jórészt egymástól. A pedagógus szerepe alapvetően megváltozik. – (Váczy Zsuzsa)
Az a legfontosabb, hogy a kooperatív tanulásra ne egyszerűen szervezési technikaként tekintsünk. Ha elég intenzíven jelen vagyunk – miközben a gyerekek, diákjaink kooperatív struktúrákkal dolgoznak, létrejöhet osztályainkban az a csoporttöbblet ami nélkül a másikra is tekintenél lévő társas kapcsolatok aligha születnek meg. Amikor Aronson megalkotta az első „mozaik-módszert”, az erőszak még nem volt olyan mértékben jelen az euro-amerikai civilizáció országaiban, mint napjainkban. Az erőszak ellenszereként, különösen ma, amikor annyit küzdünk azzal és azért, hogy iskoláink integrált iskolák, „mindenki iskolái” legyenek -, az együttműködő tanulásra múlhatatlanul szükségünk van. – (Kereszty Zsuzsa)
